#Díj 7

Sziasztok, bogyókák.:) 
Lassan egy éve már, hogy befejtem a blogot és nem jelentkeztem semmi érdemlegessel, de sajnos ez a hagyomány most megtörik.

Nagyon szépen köszönöm a blog hetedik díját Cassidy - nek. :) 

Szabályok:
- Írd ki kitől van
- Írj magadról 10 dolgot
- Válaszolj 10 kérdésre
- Tegyél fel 10 kérdést

10 dolog rólam: 

1. Imádom a 5 Seconds of Summer-t ♥
2. Oda vagyok a bakelit lemezekért.
3. A könyvet legelőször a borító alapján ítélek meg. Ha szépe és kifejező a borító, továbbá felkelti a figyelmem akkor minden bizonnyal el fogom olvasni a könyvet. 
4. A legtöbb vígjátékot nem szeretem. 
5. Imádom a barackos teát. 
6. Kedvenc ételem a spagetti és a sonkás pizza. 
7. Sajnos nincs testvérem, de nagyon szeretnék egyet ( lehetőleg fiút ) 
8. Odavagyok a kötött pulcsikért.
9. Szeretem a történelmi filmeket, mint például a Trója, Gladiátor, Spárta, Nagy Sándor a hódító, Kleopátra...stb 
10. Kedvenc könyvem/filmem J. K. Rowling: Harry Potter. 

10 válasz: 

 1. Ha állat lennél mi lennél szívesen? És miért?
  - Farkas és azért, mert szerintem gyönyörű állatok. ( itt ne a megtépázott, nyeszlett állatra gondoljatok.... hanem a hosszú bundájú, fehér szőrű gyönyörűségekre )
2. Mit gondolsz azokról a lányokról akik úgy festenek kifestett szemmel mintha beütöttek volna nekik?
 - Azt, hogy nem ártana nekik egy mosdás. 
3. Volt már olyan, hogy elterveztél valamit és pont az ellenkezője sült el?
 - Általában nekem mindig ekkora szerencsém van. 
4. Dekor cuccokat készíteni?
 - Hogy szoktam-e? Nem, nem igazán!
5. Nézel sminkes videókat?
 - Ezt sem igazán. 
6. Volt már olyan, hogy beléptél valaki másnak a blogjára és rögtön a blog címe adta az ötletet?
 - Eddig még nem fordult elő... Az már természetesen igen, hogy a cselekmény egy szála jó ötleteket adott, de végül is egyik ilyen blog ötletet sem valósítottam meg. 
7. Ha eltűnnél egy napra úgy, hogy senki nem tud róla kinek az arcára lennél kíváncsi először?
 - Azt hiszem anyuméra. Tuti biztos, hogy kipihent, aranyos és kedves "kiscica" lenne a szokásos morgós sárkány helyett. :) 
8. Volt olyan időpont amit annyira vártál és csalódtál mikor elérkezett?
 - Persze! Tavaly vártam, hogy vége legyen a sulinak... erre kiderült, hogy rossz napot tudtam az utolsónak, így még hármat ki kellett bírnom.....brrrr 
9.  Volt cikis élményed? Ha igen mi volt az?
 - Nos, mivel cikis élmény, nem szeretném megosztani. 
10. Mit szeretsz magadban?
 - Azt, hogy nem foglalkozom azzal, hogy kinek és mikor, de szó szerint kimondom a véleményem. ( mások szerint ez rossz szokás... ) 

10 kérdés: 

1. Hogyan vélekedsz a saját írásaidról/munkáidról?
2. Vannak olyan emberek, akik szerinted becsületre méltók, esetleg példaképként szolgálhatnának a fiatalság számára? 
3. Te a fiatalok melyik kategóriájába sorolnád magad:
 - tanulós, szorgalmas, okos és kitartó
 - bulizós, nemtörődöm, felelőtlen
 - átlagos, magának való, egyedi 
4. Volt már olyan film/könyv, ami inspirált? 
5. Szerinted a 13-16 éves korosztály mennyire művelt? Tudnának válaszolni az alap műveltség kérdésire? 
6. Kitudnál emelni egy olyan embert, aki szerinted maradandót alkotott a maga módján? ( lehetőleg blogger-t)
7. Szoktak neked "rajongói üzenetet" küldeni, esetleg kérésekkel előállni? 
8. Az érettségi/diploma után mivel szeretnél foglalkozni? 
9. Mennyi időt szoktál írással tölteni? Képes lennél napokon keresztül ülni a számítógép előtt és csak pötyögni? 
10. Hogyan képzeled el Magyarországot 20 év múlva? 
10 ember, akinek küldöm: 
2. Karool  
4. Axel 

Epilógus

Sziasztok. Ezzel is megérkeztem. Meghoztam az epilógust, ami remélem tetszeni fog nektek... Bár, nem hiszem, hogy a hangulata és a mondanivalója oly' annyira vidám lenne. Gondolkodtam egy második évadon... és lehetségesnek látom, de nem a közel jövőben. Most egy kis ideig szüneteltetem az 1D-s blogjaimat és a többire fogok koncentrálni. Nem sokára jövök még egy bejegyzéssel, amiben megtudhattok pár információt. 

Mindent megváltoztattak

Zene: Forever young
A telefonom hirtelen csörrent meg, ezzel oly’ annyira megijesztve Liam-et, hogy ismét leesett arról a fránya kanapáról. Önkénytelenül is eszébe jutott, a két héttel ezelőtti incidens és húga mosolygós arca. Örült, hogy azaz ember, akit a világon a legjobban szeret megtalálta a jól megérdemelt boldogságát. Hirtelen gondolat menetéből gyorsan eszmélt fel, majd a telefon után kapott, ami eszeveszett tempóban morajlott mellette.
- Igen tessék? – szólt bele monoton hangon, ugyanis fogalma sem volt róla, hogy kikeresheti őt.
- Liam Payne? A húga miatt telefonálok, be kellene jönnie a kórházba. Kérem, hozza magával a barátait is. – válaszolt, egy hosszú mondatban a telefon másik végénél elhelyezkedő ember.
- Mégis mi történt? Ugye nem esett baja Ameliának? – tette fel a lehető legrosszabb kérdést a kétségbeesett fiú. Az orvos nem szerette volna azt mondani, hogy a halottas házba kell menniük, hiszen akkor megkockáztatott volna egy balesetet.
- Majd, ha ideértek mindent elmondunk. Kérem, siessenek. – hadarta el Dr. Watson, s bontotta is a vonalat.
- Fiúk. Gyertek le, de rögtön. Megyünk a kórházba. Louis te vezetsz. – ordított teljes erejéből Liam, majd meg sem várva a fiúkat rohant ki az autóhoz. Gyorsan pattant be az anyósülésre, s a műszerfalon kezdett el dobolni, remegő ujjaival.
- Az isten szerelmére siessetek már. – horkant fel még egyszer mire minden fiú, bepattant a hatalmas fekete autóba. A sebességkorlátozást bőven megszegték, de jelen pillanatban ez egyiküket sem érdekelte. Csak szerettek volna minél hamarabb, abba a nyomorult kórházba érni.
Az autó hatalmas morajjal parkolt le, rögtön a bejárat előtt, majd kipattanva az autóból kezdtek eszeveszett rohanásba. Az orvos már várta őket, hiszen tudta, hogy idő kell ahhoz, hogy feldolgozzák a hírt, ami megváltoztatja az egész életüket.
Kedvesen bemutatkozott, s felkészítette a négy fiút a legrosszabbra. Lassan sétáltak végig a kacskaringós folyosókon, egyre jobban távolodva a kórtermektől és ez a fiúknak is feltűnt. Nem mertek egyetlen kérdést sem feltenni, hiszen rettegtek attól, hogy gondolataik valóra vállnak ezzel tönkretéve mindent. Ám, amikor az orvos kinyitotta előttük a ’Halottasház’ táblával ellátott ajtót, valami összetört bennük.
- Liam. Kérem, most erősnek kell lennie. Szeretném, ha válaszolna néhány kérdésemre, de ha jobbnak véli a barátai is kisegíthetik. – motyogta monoton, robotias hangon az orvos. Mondjuk neki egyszerű volt, hiszen naponta köszönt rá a halál, de ez a normális embereknek egyáltalán nem volt helyén való.
- Bármiben segítek, csak mondja már el végre, hogy hol a húgom. – esett még jobban kétségbe Liam. Az orvos lassan húzta le a lepedőt egy asztalon elhelyezett élettelen testről. Éppen egy kérdést szeretett volna feltenni a mellette elhelyezkedő fiúnak, de már késő volt. Liam lábai összecsuklottak alatta, s a földre zuhant. Szemeit sós cseppek mardosták, s alig pár másodperc alatt ellepték egész arcát. Reménykedett, hogy ez csak egy rossz álom, s nem sokára megjelenik az ajtóban testvére, édesen kacarászva. A hirtelen felismerés szíven ütötte őt, nem volt felkészülve egy újabb tényre.
- Hol van Niall? Ő, is vele volt. Ugye legalább neki nincs baja? – Liam hangja erőteljesen volt, de az a gyengeség, ami felfedezhető volt mögötte még a legerősebb embereket is térdre kényszerítette.
- Ez lenne a másik probléma. – húzta el a száját, majd egy újabb fehér lepedőt emelt fel. A fiúk nem hittek a szemüknek, az egész világuk összeomlott, ahogyan a két élettelen testet figyelték. Liam torkán már egyetlen hang sem fért ki, csupán összevissza tekintgetett, hátha valaki a képébe mosolyog és közli vele, hogy az egész csak egy rossz tréfa volt. Ám, semmi ehhez hasonló nem történt.

 ***

Liam kétségbeesetten kapaszkodott Danielle-be, aki a szörnyű tragédia után készen állt arra, hogy a fiú legfőbb támasza legyen. Sophia kétségkívül rosszul viselte ezt és az sem hatotta meg különösebben, hogy „szerelme” szenved. Kapcsolatuk egyik napról a másikra ért véget, de ez senkit sem lepett meg.
Az egész világ gyászolt, de nem csak Niall-t, hanem Ameliát is. Ez alatt a rövid két hónap alatt belopta magát mindenki szívébe és a Directionerek életének nélkülözhetetlen részévé vált. Sok mindenre derült fény többek között Adam tetteire is, mely’ Liamnek volt köszönhető. Az nap, mikor meg tudta mi történt legjobb barátjával és testvérével csak egyedül akart lenni, elmerülni a szép emlékekbe és mindenbe, ami maradt neki.
Rohant, nem akarta megvárni a fiúkat. Szeretett volna minél hamarabb otthon lenni és bezárkózni Amelia szobája, hogy egy kicsit érezhesse még őt. Alig tíz perccel ezelőtt tudta meg, hogy örökre elvesztette őt máris egy hatalmas űr tátongott a szíve kellős közepén.
Teljes erejéből becsapta testvére szobájának ajtaját, majd ágyára telepedve magához szorított egy párnát. Szemei újra sós cseppekkel teltek, de nem szerette volna össze koszolni a szobát. Mindent úgy akart hagyni, ahogyan Amelia elrendezte…, hiszen ez egy örök emlék tőle. Az utolsó emlék.
- Nem hagyhatsz el engem. – suttogta maga elé a megtört fiú, s kezébe vette a fekete laptopot. Egyszerűen kapcsolta be, majd egy hatalmas mosoly terült el az arcán, ahogy megpillantotta az informatikait eszközön beállított háttérképet. Imádta ezt a képet, hiszen húga oly’ önfeledten mosolygott mellettük, hogy az már mesébe illő volt.
Keresgélni kezdett a dokumentumok között, majd megpillantott egyet, ami felkeltette az érdeklődését. Két kattintással nyitotta meg a ’Bakancs lista’ címmel ellátott Word fájlt, majd várt, hogy a gép megjelenítse előtte testvére álmait.

Bakancs lista!

1.      Igaz barátokat szerezni.
2.      Megtanulni a fiúk új dalainak szövegét.
3.      Tetoválást varratni.
4.      Jobban megismerni Niall-t.
5.      Szerelmesnek lenni.
6.      Elutazni Párizsba.
7.      Meg tanulni gitározni
8.      Meglátogatni apát és Emily-t.
9.      Megváltozni
10.  Férjhez menni és gyerekeket szülni.
11.  Boldognak látni Liam-et.
12.  Kéz a kézben sétálni valakivel a londoni éjszakában.
13.  Saját dalt írni
14.  Minél több embert megismerni
15.  Boldog életet élni

Liam szemeibe újabb könnycseppek gyűltek, ahogy a félkész listára pillantott. Ó, ha ezeket megosztotta volna vele Amelia, az összesben segített volna neki. Lehozta volna neki a csillagokat. Sőt, még most is lehozná, csak had kaphassa vissza őt és legjobb barátját.
Hirtelen tette le kezéből a laptopot minek köszönhetően egy boríték hullott a földre. Lassan nyúlt érte majd kezébe véve kezdte kémlelni azt a pár sort, amit tartalmazott.

„ Kicsi lány, jobb lesz, ha elhagyod a szőke herceged, mert nem fogja jól végezni. Ha vele maradsz, pokollá teszem az életét, sőt lehet, hogy Emily-hez hasonló sorsra fog jutni. Ne feledd mit tettem veled, enyém volt a szüzességed és az egész lényed az enyém lett.
Üdvözlettel, Apuci!

Liam kétségbeesetten gyűrte össze a fehér papírt, s még az nap felkereste a rendőrséget. Mindent elmesélt nekik, elvitte a levelet és egy életre rács mögé juttatta Adam-et.
Amelia és Niall temetésének napján minden megváltozott. Az emberek együtt sírtak, együtt nevettek egy – egy szép emléken. S, azóta a nap óta nem létezik olyan, hogy One Direction!
Az ír fiú nélkül már egyikük sem volt képes ugyan úgy énekelni, ugyan úgy hülyéskedni és már az élethez sem volt kedvük.
Amelia és Niall távozása hatalmas űrt lyukasztott az emberek szívébe. Egy űrt, amit soha senki sem tud majd pótolni.

10. Fejezet



Sziasztok, meghoztam a tizedik részt, ami remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Köszönöm szépen a komenteket, pipákat és az új feliratkozókat. :)

Szeretlek

Story of my life
Amelia napokig feküdt öntudatlan állapotban, mialatt a fiúk nem tudtak mást tenni, minthogy imádkoznak. Harry teljes mértékben összeomlott. Magát okolta azért, mert Amelia ilyen állapotba került. Liam teljes elfordult mindenkiről, kivéve Niall-től. Ő, volt az egyetlen ember, akivel tartotta a kapcsolatot… Benne látta egyedül testvére személyiségének egy részét és ez erőt adott neki. Mérhetetlenül hálás volt a fiúnak, hogy újra mosolyt tudott csalni testvére arcára. Niall próbált erős maradni, hogy segítsen Amelián és mindenki máson, akinek szüksége volt rá. Ám, azt senki sem látta, hogy minden nap álomba sírta magát és könyörgött, hogy még egyszer, utoljára láthassa azt a csodaszép lányt, akibe kétségkívül beleszeretett.
Az idő, telt s múlt… Amelia pedig nem akaródzott fel kelni. Az orvosok egyáltalán nem értették, hogy mi lehet a baj. A sérülések már réges – régen begyógyultak, az állapota nagyon sokat javult, de még mindig az álomvilág uralkodott rajta.
- Szia. – törte meg a kórteremre nehezedő csendet Niall. Kényelmesen elhelyezkedett az ágy mellé készített fehér székre, majd óvatosan megfogta a törékeny lány kezét. A fiúk szabadságot kaptak, ezért ő minden létező percét mellett töltött, ami egyáltalán nem tett jót neki. Nem evett, nem ivott és ez mindenkit kétségbe ejtett. Szemei már nem csillogtak, sőt egyre csak szomorúbbak lettek. Bőre sápadt, már – már hófehér volt, szemei alatt pedig hatalmas lila karikák helyezkedtek el. Ugyan senki sem vette észre, de kezét apró vágás nyomok díszítették. Teljesen összeomlott ez alatt az idő alatt.
- Tudom, hogy nem hallasz…, de szerettem volna beszélgetni veled. Igazából semmi fontos nincs, amiről mesélhetnék, de tudnod kell, hogy nagyon szeretlek és várom, hogy ezt végre elmondhassam neked. – suttogta magatehetetlenül, majd felállt és egy apró puszit nyomott Amelia homlokára. Próbálta elfojtani könnyeit, de már ennyi erő sem volt benne. A vaskos könnycseppek végig száguldottak arcán, majd a fehér padlón terültek el. Óvatosan helyezte kezét, a kilincsre, s még egy utolsó pillantást vetett a szeretet személyre, és távozni kényszerült.
- Niall. – hallott egy gyenge, erőltetett hangot a háta mögül. Hirtelen pattantak ki szemei, majd egy száznyolcvan fokos fordulatot véve, rohant az ágy felé.
- Itt vagyok. – fogta meg újra Amelia kezét, aki kétségbeesetten próbálta kinyitni barna íriszeit.
Amelia orrát hirtelen csapta meg a fertőtlenítővel vegyített korházi levegő, melytől gyomra rögtön kavarogni kezdett. Utálta a kórházakat és erre meg is volt a megfelelő oka. Próbált felülni a hatalmas, fehér ágyon, de nem akaródzott sikerülni. Elméjét gyorsan öntötték el a hirtelen kérdések, majd megkavarodva pillantott a szőke fiúra, aki egyszer sem vette le róla kék tekintetét.
- Mi történt velem? Miért vagyok itt? – kérdezte félének, s megszorította az ujjai köré fonódó hatalmas kezet.
Niall nem válaszolt, csak Amelia bekötözött csuklójára pillantott. Túlságosan félt attól, hogy ha egyetlen szót is kiejt a száján, össze omlik és nem lehet megfelelő támasz a csodaszép lány számára.
- Megyek, hívok egy orvost. – törte meg végül a csendet, s már rohant is egy nővér vagy éppen orvos után. Összevissza rohangált a kacskaringós folyosókon mire egy fehér köpenyes alakba ütközött, aki történetesen Amelia orvosa volt.
- Felébredt. – ejtette ki nehézkesen a szavakat, miközben egy közeli falnak támaszkodott. Az orvos értetlenül pillantott rá, majd miután leesett neki a dolog rohanni kezdett a már meg szokottá vált, 13-as szoba felé. Kedves mosolyt erőltetve az arcára lépett be a kórterembe, majd egy rövidbemutatkozás után, öt perc alatt megvizsgálta a lányt. Közölte a kész tényeket, miszerint egy hajszálon függött Amelia élete, s azt is a tudtukra adta, hogy saját felelőségre, már holnap reggel elhagyhatja az intézményt.
Miután az orvos távozott, Niall újra birtokába vette a fehér széket és szemeivel vadul vizslatta a vele szemben elhelyezkedő lányt.
- Tudod, még aludtam végig hallottam, ahogy hozzám beszéltek és ez nagyon furcsa volt. – motyogta Amelia úgy, hogy végig a szürke függönyt kémlelte. Hirtelen jött önbizalma kicsit megingott, mikor újra és újra felidézte magában azt az egy szót, amit még Liam-en kívül senkitől sem hallott. Vagy is, de már Niall-től is.
- Én is téged. – előzte meg Amelia a magyarázkodni próbáló szőke fiút. A levegő megfagyott kettejük között és késsel lehetett volna vágni a feszültséget. Mindketten csak bámultak egymásra, akárcsak szerelmük hajnalán. Nem gondolták volna, hogy az érzelmek melyeket egymás iránt táplálnak valaha viszonzásra találnak, de mostanra már mindketten érezték azt a változást, ami Amelia érkezésével bekeletkezett. Már egyikük sem gondolta úgy, hogy felesleges lenne az életük, mivel itt voltak egymásnak. Hiába tudták, hogy szeretik egymást oly’ félve közeledtek egymás felé, mintha bármelyik pillanatban felrobbanhatna egy nem kívánatos atombomba.

***
Több mint két hete annak, hogy Ameliát haza engedték, a már unalmassá vált kórház épületéből. Ez alatt a rövideke idő alatt nagyon sok minden változott meg. Már senki sem tekintett idegenként a másikra, megtanulták, hogy minden rosszban van valami jó és csakis egymásra számíthatnak. Harry napokig könyörgött a házban lakó egyedüli lánynak, bocsánatért, holott a lány már réges – régen megbocsájtott neki. Sőt, egyáltalán nem is haragudott rá, hiszen a fiú olyan dolgokra tapintott rám, amit már Ameliának érkezésekor fel kellett volna fednie.
Az emberek kétségkívül kedvelték őt, hiszen lábadozása alatt kedves szavakkal illetve ajándékokkal halmozták el őt és ezen az a tény sem változtatott, hogy 2013. június 22-óta Niall Horan batárnőjének - Niall szavai szerint kedvesének vagy éppen élete szerelmének – nevezheti magát. Amelia fel volt készülve a támadásra, melyet a tizenéves rajongók zúdítanak rá, de a gyűlölködő üzenetek elmaradtak csupán a gratulációk és kedves videók érkeztek. Amelia elméjét hirtelen lepték el az emlékek, ahogy visszagondolt a kórház után itthon töltött első napjára.
Nem lett volna szabad felkelnie a hatalmas párnákkal koronázott ágyból, ő mégis megtette. Kellőnek érezte az időpontot, hogy meglátogassa a földszinten tanyázó fiúk társaságát. Lassan sétált le a lépcsőn, akárcsak azon az estén mikor oly’ közel kerültek egymáshoz a szőke szívtipróval. Haja kuszán omlott arcába, ezzel eltakarva selymes bőrét és őzike szemeit. A fiúk nagyon bele voltak merülve a beszélgetésbe, ugyan is nem vették észre a mögéjük lépkedő cserfes – igen már ezzel a jelzővel is illették őt – lányt, aki kényelmesen simította kezét Liam vállára. A fiú ijedtében hatalmasat ugrott, s szerencsésen lefejelte az előtte elhelyezkedő asztalt. Miután nagy nehezen feltápászkodott, aranyosan megdorgálta húgát majd maga mellé vonva, invitálta egy kis beszélgetésre.
- Nincs kedved sétálni. Ha már úgy is megszegted az orvos utasításai, legalább hasznos dolgokra fordítsd. – mosolygott rá kedvesen Niall, mire a fiúk hangos huhogásban törtek ki. Imádták a két fiatal között szárba szőkenő szerelmet…, hiszen a világ hét csodái közé tudták volna sorolni.
- Vicces vagy, és igen van kedvem sétálni. – nevetett fel aranyosan Amelia, majd szúrós pillantásokkal jutalmazta Harry nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseit.
Amelia és Niall csendesen sétált egymás mellett, míg nem pár hangos szóra figyeltek fel. Mindketten mosolyogva fordultak meg, s várták meg, hogy utolérjék őket.
- Sziasztok. Kaphatnánk egy képet? – kérdezte, talán két tizenöt – tizenhat éves lány. Amelia csendesen háttrébb sétált, hiszen nem szerette volna akadályozni Niall-t. Kicsit el is bambult a fiú tanulmányozásában, csupán a többszöri szólongatásra emelte fel fejét és szentelte teljes figyelmét a vele szemben elhelyezkedő embereknek.
- A lányok szeretnének veled képet csinálni. Szabad? – kérdezte mosolyogva Niall miközben egyetlen pillanatra sem vette le szemét Ameliáról.
- Persze. – válaszolt a lány hatalmas mosollyal az arcán, majd átkarolta a tőle alacsonyabb lányokat és egyenesen a kamerába nézett. Mosolya őszinte volt, és megmelengette vele az emberek szívét.
- Örülök, hogy te vagy a barátnője, de vigyázz rá, hiszen a világunkat tartod a kezeid között. – suttogta a fülébe az egyik lány.
- Sziasztok. – köszönt kórusban a két rajongó, majd tovább is álltak.
- Mit mondtak neked? – kérdezte kíváncsisággal telt hangon a szöszi énekes.
- Megkértek, hogy vigyázzak a világukra. – mosolyodott el édesen, majd a fiú ölelésébe burkolózott. Noha nem értette, hogy a lányok honnan tudtak a kapcsolatukról boldog volt, mert elfogadták őt.
- Szeretlek. – suttogta Niall, s egy édes csókot lehelt Amelia telt ajkaira.
- Szeretlek. – válaszolta ugyan olyan halkan, miután elváltak egymástól.
Az nap este kezdődött el minden, akkor abban a percben megpecsételték a sorsukat. Amint haza értek, Niall vidáman posztolt twitter profilján egy képet Ameliáról ’szerelmem’ felirattal. A fotó bejárta az egész világot és mindenhol örömteli szavakra talált.
Az emlékek néhány könnycseppet is csaltak a szemébe, de gyorsan elmorzsolta őket, majd sebes léptekkel közeledett az étkező felé, ahol reményei szerint kedvesét találta. Nem tévedett sokat ugyan is a fiú éppen a bandát próbálta kizabálni vagyonából.
Nem állt készen arra, amit tenni akart, de tudta, hogy másképp nem oldhatja meg a fenn álló helyzetet. Nem akarta, hogy bárkinek baja essen és nem akart senkinek sem több fájdalmat okozni, de tudta, hogy szavai mindkettejüket össze fogják törni. Óvatosan lépdelt Niall mögé, s egy óvatlan pillanatban átkarolta vékony derekát. Sosem értette, hogyan is lehet ennyire vékony, ennek ellenére tökéletesnek tartotta. Miután a fiú megfordult, Amelia lábujjhegyre emelkedett és egy édes csókot lehelt az ajkaira.
- Viszlát. – suttogta alig hallhatóan, mégis Niall szívébe hatalmas vízhangot keltett ez az egyetlen szó. Kétségbeesetten keresett válasz után az imádott barna szempárban, de semmit sem talált és ez teljes mértékben megrémisztette.
- Miről beszélsz? Hova akarsz menni? Ne viccelj velem. – kezdett egyre idegesebb lenni, és ez arcára is kiült. Az erek megdagadt nyakában, állkapcsa egyszer – kétszer megfeszült, míg homlokán apró ráncok keletkeztek.
- Sajnálom, el kell mennem. – Amelia minden erejét összeszedve ejtette ki a fájdalmas szavakat.

***
Csak futott, de nem tudta merre. Menekülni akart a problémák elől, de a köd, ami elméjére telepedett megvakította őt. Nem tudott tisztán gondolkodni és ez lehet a magyarázat előbbi cselekedetére. Egyetlen levél rombolt le benne mindent és taszította vissza őt, a fájdalmas múltba. Teste feladta a harcot és egyszer csak összeomlott. Lábai már nem bírták a gyötrelmet, ahogyan szíve sem. Feladta a harcot és kétségbeesett zokogásba kezdett.
A morajló tenger hangja nagy sokára megnyugtatta őt, de ez sem volt elég a békéhez. Annak ellenére, hogy elhagyta szeretteit tudta, hogy Adam mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy szenvedni lássa őt és ebből már csak egyetlen kiutat látott.
Lassan állt fel újra, majd egyenesen a mélybe nyúló szikla felé vezettek léptei. Szíve hevesen zakatol, miközben egy lépésre állt a biztos haláltól. Szemei még mindig sós könnycseppektől csillogtak, de már nem fáradozott a letörlésükkel. Teljes mértékben feladta a küzdelmet, mindennel szemben.
- Szeretlek. – ordította olyan hangosan, ahogy csak torkán kifért… Nem várt választ csupán egy szép emlékkel szerette volna elhagyni az élők sorait.
- Én is téged. – válaszolt valaki egyenesen a háta mögül, de már túlságosan késő volt. Amelia egy lépést előre tett, mire Niall a keze után kapott, de a hirtelen gravitáció mindkettejüket magával rántotta.
Szorosan kapaszkodtak egymásba, majd még egy utolsó csókot váltottak, s örökre elmerültek a tenger csapongó habjai között.